2012. május 29., kedd

Etlenül


Imádok enni! Bármit, ami finom! Azt hiszem ez az egy, aminél nem érdekel az árkülönbség, mert, szerintem, az a drága, amit nem eszünk meg, és kidobunk. Szerencsére néhány hónapja (az okát nem tudom), de fiaim elkezdték értékelni a zöldségeket. Ti észrevettétek már azt, hogy a gyerekek akkor kezdenek el kedvelni valamit, amikor az ára az egekben? Azóta nem telik el úgy hét, hogy ne rendelnének valamilyen salit. Nem a krumpli, meg a rizs mellé, hanem a helyett! Nagy öröm. Akinek kis gyereke van, volt az tudja, akinek meg lesz, majd megtudja. Persze nem akarok álszentnek tűnni, nem csak a salátákat szeretem. Az esti filmnézésnél egy zacskó sós chips, vagy Nutella  kiskanállal, jó hideg cola… imádom.
Amikor a kisebbik fiam született, kiderült, hogy tejcukor érzékeny. (Ilyet a mi születésünkkor nem is néztek.) Ez azt jelentette, hogy mindent ki kellett iktatni egy időre az étrendünkből, amiben tej vagy tejcukor van. És miben van? Nagyjából mindenben!
Akkor kezdtem el először tüzetesebben vizsgálni az élelmiszercímkéket, és rá kellett jönnöm, hogy én ezen a nyelven nem értek. Kódolt üzenetek mindenütt. Rá van írva, mert rá kell, de ha lehet, ne értse földi halandó. Szóval dekóderlappal jártam bevásárolni, és rendre ott kellett hagynom a dolgokat a polcokon. Mindben volt valami csoda, vagy valami fúj. (Soha nem felejtem el, amikor 3 és 4 éves fiaim, akik imádták a gyári pudingokat, megkértek, hogy olvassam fel nekik, mi van benne. Egészen addig nem is értettek belőle semmit, amíg el nem értem ahhoz a szóhoz, hogy gumi. Na, akkor felkapták a fejüket, és kérdőn néztek rám.)
Ekkor tanultam meg újra főzni. Csak nyers alapanyagokból. Levest leveskocka nélkül, sülteket porok nélkül. Persze, hogy jobb volt az íze, de azért így tovább tartott.
Amikor Beni fiamnak bejelentettem, hogy beléptem a Szatyor közösségbe, és elmondtam, mit is takar valójában, azt válaszolta, hogy a bio az sokkal drágább. És valóban, a bio zöldségek, gyümölcsök, húsok drágábbak, de tényleg annyival??? Nézzetek körbe a piacokon, zöldségeseknél, és ti is rájöttök, hogy nem! Én nagyon meglepődtem. Alig kerül többe, vagy nem is kerül többe, mint máshol.
Alig várom, hogy csütörtökön megkapjam az első teli kosaramat a Szatyor boltból!



A zöldségevés örömére, erkélyünkön termesztünk pár finomságot (petrezselyem, spenót, rozmaring, hagyma). Nem sok, de a mienk. Mennyivel jobb az íze csak attól, hogy a „kertben” nőt! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése