Ez lett a múlt heti sült húsból

Így jár az, aki nem vigyáz a ruhájára!

Amikor kicsi voltam, a nagymamám, ha hazajöttünk, mindig átöltöztetett itthoni ruhába. Nem értettem, miért. Én nem szerettem a macinacit, meg a kinyúlt pólót. Sokkal inkább maradtam volna a rózsaszín szoknyában és a kockás blúzban, de nem engedte.

Azután, amikor a fiaim megszülettek, és már kúsztak, meg másztak, meg pocsolyából pocsolyába szökelltek, rájöttem hasznosságára. Azóta én is előszeretettel javaslom, hogy ha hazaérnek, hogy öltözzenek át. Persze nem igen teszik. Miért is tennék, az anyjuk sem mutat jó példát! Meg is van az eredménye. A szekrényben, sorban állnak a pólók, amik áldozatául estek az itthonlétnek. Egy kis hipópetty ezen, egy kis tintafolt azon, és már is bentlakásos pólóvá válik a legkedvesebb darab is. Ha mindből szatyrot csinálnék … http://csaladitalpak.blogspot.com/2012/05/polom-masodik-elete.html

            Szóval a múlt héten húst sütöttem a serpenyőben. Persze ezt az egyik legkedvesebb darabomban kellett, mert megsértődött volna az a comb, ha valami ócska göncben puhítom meg. Így is elég zabos volt, mert csak úgy sercegett a zsírja. Az egyszínű pólóm zöldpöttyös póló lett.

Meggyászoltam.

Eltemettem. 

 Majd csináltam valamit (amiről majd később írni fogok), és úgy gondoltam kiengesztelem (meg magamat is). 

Ez aztán tényleg a maradék maradékából lett!

Azt hittem, ezeket a fecniket csak valaminek a kitömésére lehet majd maximum felhasználni. De a zsírpacákat sikerült velük elfedni. Lett belőlük virág és levélke.

(A tűk jelzik a pacákat.)

Már csak egy farmer kell hozzá, meg virágkoszorú a fejemre:)!

Miközben készítettem elgondolkoztam azon, hogy száz évvel ezelőtt, nagyszüleinknek pár ruhadarabjuk volt, és a gazdagok is elfértek a ruhásszekrényükben. Nálunk meg ömlik ki a ruha. A ma társadalmának miért ilyen fontos az öltözködés? Tőlünk nyugatra az átlag polgárok minden évben legalább egyszer lecserélik az egész ruhatárukat. A mi pénztárcánk ezt nem teszi lehetővé, de mi is veszünk pár új darabot. Haladni kell a korral és a divattal! A régi (és ez lehet tavalyi, vagy pár hónapos is akár) meg megy a szekrény aljába, vagy a szemétbe. Ez is pazarlás!