Vegyszerek

Szóval akkor célorientáltan ráfókuszálok az egyik nagy falatra, a vegyszerek kiiktatására. Ti belegondoltatok már, hogy mennyi vegyszert használunk nap, mint nap a saját környezetünkben? Úr isten!

Általános tisztítószerek, vízkőoldó, üvegtisztító, mosószerek, öblítők, mosogatószerek, mosogatógép tabletta, wc tisztító, illatosítók, hipó, bútorfény, kárpittisztító, bogárölők… biztos kifelejtettem még ezt-azt!

Mostanában gyakran hallani arról (vagy csak én hallok róla, mert erre hangoltam a fülem), hogy a legtöbb vegyszert ki lehet váltani természetes anyagokkal, ecettel, fűszerekkel, szódabikarbónával, élesztővel… Csomó fortély! Lehet, hogy pár száz éve ezért máglyán égettek volna meg. Igaz, akkor még nehezen rohangáltunk volna szórófejes üvegtisztítóval, mert azért is meglincseltek volna.

Az én családomban összesen két titkos csodaszer van, amit most meg tudok osztani veletek.

-         Lefolyótisztító: Egy csomag szódabikarbónát önts a lefolyóba, majd rá egy liter ecetet. Vigyázz, mert általános iskolai vulkánmodelled silány semmiség volt ahhoz képest, ahogy felhabzik! Fél óra múlva öntsd le meleg vízzel! (Ezt kb. két hetente megcsinálom a lefolyókkal, és a wc-vel.)

-         Szúnyogriasztó: Egy kis tálba önts ecetet, és tegyél bele pár szem szegfűszeget. Ilyen kis edényeket tegyél több helyre a lakásban! A szúnyogok, állítólag, nem szeretik a kettős illatát. Nálunk bevált.

Akkor még van mit kiváltani! Nektek is van titkos receptetek, amit megosztanátok mindenkivel (közöstitkos)?   

Mi, akik ráérünk

Tisztában vagyok vele, hogy könnyű nekem készíteni, tenni, venni, változtatni, hisz pár évig itthon vagyok egy kicsi lánnyal, és nem sodornak el a mindennapok. Szerencsés vagyok, hogy megélhetem babám minden apró változását, órákat lehetek együtt kanászodásra enyhén hajlamos fiaimmal. Tudom, ha dolgoznék, sok mindenről lemaradnék, és igyekezetemben, hogy minél kevesebbről csússzak le, a legkevésbé érdekelne, hogy hova dobom a sörös dobozt, vagy mit csinálok a cseresznyemagokból. 

Ma, az egyik barátom két képet küldött nekem. Azt hittem, elfogta őt is a csináljunk "szemétből várat" szele, és remélem, így is van. A tárgyat ugyan nem ő készítette, de nem tudta ott hagyni. Megvette, lefotózta, és ezzel a szöveggel küldte tovább nekem:

 „Tegnap éjjel a Király utcában egy hajléktalan alkotott sörös dobozból hamutálat. Tök jó!  100ft-ért adta. Jófej dolog. Gyűjti a szemetet és újra gondolja… Bár lenne több ilyen!”

 

A kismamákon és a hajléktalanokon kívül ügye azért vannak emberek, akik ráérnek ilyenekre? Remélem.

Zöldségek a Gyulai 12-ből

 

Csütörtökön betértünk a „Szatyorba”, és elhoztuk életünk első környezettudatos vásárlásának termékeit, spenótot, répát, céklát, krémsajtot, hagymát, salátát meg még ezt meg azt.

A spenótot tegnap építettem bele a család étrendjébe. Olyan friss volt, hogy gyerekem azt hitte, a balkonról hoztam be (nem mondhatnánk, hogy képben van kertünk kapacitását illetően). 

 Ez lett belőle: Spenótos lasagne, krémsajt golyókkal

 

A répából ma csináltam étket, és a karotin teljesen befogta a tenyerem. Ha tudom, az arcomat is bedörzsöltem volna vele, még főzés előtt! Nem is emlékszem, utoljára mikor esett meg velem hasonló, pedig egy főre eső répafogyasztásban  országos élen állunk, versenyben a nyulakkal.

Azt hiszem a jövő heti rendelés már tudatosabb lesz. Át kell gondolnom, mit fogok készíteni azon a héten, hogy ne legyen se túl sok, se túl kevés. Nem akarok a szemetesnek termelni!

Pedig azt hiszem, elcsábulok, mert a jövő héten a tejtermékeké a főszerep.  

Ha te is csatlakoznál hozzájuk, megtalálod őket itt: http://szatyor.org/

 

Az első dolog, amitől búcsút vettem a konyhában

Azt hiszem, az egyszerűbb végén fogtam meg a dolgot, de legalább valamit elkezdtem csinálni annak érdekében, hogy élhetőbbé tegyem a világot! Most nagyon felvágós voltam! És így újraolvasva, még annál is jobban, mint az előbb gondoltam.

A vicc, az egészben, hogy a komfortszintünk egy lépést se tett hátra,  mégis valamit el tudunk hagyni, amit ezelőtt előszeretettel használtunk. Ez pedig az ALUFÓLIA.

Nálunk hetente elfogyott egy guriga, de ezt befejeztük!

Az uzsonnának, már említettem http://csaladitalpak.blogspot.hu/2012/05/az-uzsonna.html, bevezettünk uzsonnás dobozt. Örömmel tudatom veletek, hogy úgy tűnik, bevált. Fiaim délután kiteszik a táskából, és minden elfogy belőle. Még a kisebbiknél is, aki valamely oknál fogva eddig nem igazán ért rá a szünetekben, hogy  megegye a tízórait (jobb nem tudni, mit csinált helyette), és érdekes, palacsintaszerű nemistudommineknevezzemek kerültek ki a táskájából.

 Ráadásul a héten olvastam egy ilyet:
"A  savas vagy sós élelmiszerek az alufóliával való érintkezés során a fólia felületén oxidációs folyamatokat indítanak be, melyek során a fémből egyes ötvözők kiválnak és az élelmiszerre kerülhetnek.
A fólia nem zárja el teljesen az élelmiszert a levegőtől, ha időközben a hajtás mentén kiszakad." http://www.szelektiv.hu/hir.199.alufolia   Nem tudtam. Ti igen?

A sütőben párolt dolgokat is meg tudom oldani azzal, hogy egy másik sütővel lefedem. (Ezen lehet, hogy a főzés szakavatottjai felhördülnek, de győzzenek meg, ha nem ugyanolyan!)

A harmadik, amire a konyhában használtuk, a maradékok hűtőben való tárolására. Lefedem egy kistányérral. Na, akkor ma sem én találtam fel a spanyolviaszt!

Mi ezekre használTUK a konyhában, és sajnos nem emlékszem, hogy valaha is a szelektív hulladékok közé dobtam volna az elhasznált galacsint.

"Pedig az alumínium újrahasznosítható, sőt, újra is használható. Újrahasznosításakor az új fólia előállításához képest csupán 5%-nyi energia befektetésére van szükség, vagyis anyagában megőrzi az előállítási energia 95%-át. A műanyagokhoz képest végtelenül sokszor újrahasznosítható, beolvasztáskor nem romlik a minősége. Szelektív gyűjtésnél a fémek között van a helye." http://www.kamaszpanasz.hu/hirek/zoldovezet/3488/alufolia

Úgy tudom, hogy a fóliát ennek ellenére használják azok az emberek is, akik védik környezetüket, és odafigyelnek a túlzott fogyasztásra. Hogy mire? Azt majd talán egy másik lapon…

Te tettél egy kicsi lépést a héten?

Víz

Nagyon belelendültem a maradékok, szemét hasznosításába, és nem akarok elfelejtkezni mellette arról az elhatározásomról, hogy visszaszorítjuk a lakásunkban a pazarlást! Ezek közé tartozik a víz is, amiből nálunk rengeteg folyik el.

Szeptember óta, kishölgy születése óta, a 120 l-es bojler teljes tartalmát elhasználjuk, vagy használnánk többet is, ha lenne. Nem egyszer volt olyan a télen, hogy, mint utolsó fürdőző az este, csak beugrottam, és kiugrottam, mint Zrínyi, mert még langyos víz se maradt mutatóba sem.

Miért folyik el nálunk ennyi víz, és ennyi meleg víz? Lássuk, mire megy el!

• Fürdés
• Mosogatás
• Tisztálkodás
• WC öblítés
• Takarítás
• Locsolás

Azt hiszem, ezek azok a dolgok, amikre használunk vizet. És most nézzük meg tüzetesebben!

Fürdés: Azt mondják az okosok, hogy a mindennapi fürdés inkább káros, mint hasznos, mert lemosunk magunkról mindent, nem csak a koszt, hanem a bőrön lévő olyan baktériumokat, meg másokat, amik a természetes védekező mechanizmusunkat segítik elő. Igen, ez rendben, DE

-         Mi van azokkal a férfipalántákkal, akik minden nap járnak edzésre, és beindult hormonjaik csak úgy ontják a szagot?

-        Mit csináljak kislányommal, aki egész nap kúszik, mászik (ezzel segítve a lakás takarítását), és rajong a fürdésért?

-         És mit csináljak, ha imádok állni a tus alatt?

Szóval a fürdés marad. Talán lehetne egy kicsit gyorsabban, és a családban egyeseknek kicsit alaposabban. Vegyek hozzá homokórát? (Kisebbik fiam előszeretettel fürdeti maga helyett a zuhanyzófülke üvegét, ami ettől tiszta vízkő, ellentétben vele. Ti is tudtok úgy fürödni, hogy szinte semmitek nem lesz vizes? Ő ebben profi! Úgyhogy néha többször is "fürdik", mire tiszta is lesz.)

Mosogatás: Engem még úgy neveltek, hogy amit használok a konyhában, azt azon nyomban mosogassam is. Ezzel rengeteg víz folyik el! Nehéz átállni arra, hogy gyűljön össze egy főzés alkalmával az összes koszos edény, és utána egyben mosogassuk el. Itt van még mit tanulni, és lehetne min spórolni.

Tisztálkodás: Örülök, ha a srácoknak maguktól eszükbe jut! Úgyhogy ez marad.

WC öblítés: Egy dokumentumfilmben láttam, hogy a „kicsi maradhat, a nagyot húzd le”. Na neeee! Ezt nem szeretném bevezetni.Úgyhogy ez is marad a régiben.

A Takarítás és a Locsolás úgy hiszem szükséges, és nem olyan mennyiség, amit nélkülözni kéne. (Talán az erkélyen gyűjthetnénk az esővizet, az úgy is jobb a locsoláshoz. Újabb utánanézni való!)

Szóval víz kell. Sok. Hogy min tudunk spórolni? Azt gondolom, hogy az első kettőn. Hogy hogyan?

-         Beszélnem kell róla a családdal.

-         A karácsonyra kapott mosogatógép mellett nem fogyhatna ugyanannyi víz, mint addig!

-         Talán írni kéne a fogyasztást, és figyelni, milyen változásokkal érünk el eredményt.

Mint látjátok, elég tanácstalan vagyok.

Tudtok benne segíteni?

Ez lett a múlt heti sült húsból

Így jár az, aki nem vigyáz a ruhájára!

Amikor kicsi voltam, a nagymamám, ha hazajöttünk, mindig átöltöztetett itthoni ruhába. Nem értettem, miért. Én nem szerettem a macinacit, meg a kinyúlt pólót. Sokkal inkább maradtam volna a rózsaszín szoknyában és a kockás blúzban, de nem engedte.

Azután, amikor a fiaim megszülettek, és már kúsztak, meg másztak, meg pocsolyából pocsolyába szökelltek, rájöttem hasznosságára. Azóta én is előszeretettel javaslom, hogy ha hazaérnek, hogy öltözzenek át. Persze nem igen teszik. Miért is tennék, az anyjuk sem mutat jó példát! Meg is van az eredménye. A szekrényben, sorban állnak a pólók, amik áldozatául estek az itthonlétnek. Egy kis hipópetty ezen, egy kis tintafolt azon, és már is bentlakásos pólóvá válik a legkedvesebb darab is. Ha mindből szatyrot csinálnék … http://csaladitalpak.blogspot.com/2012/05/polom-masodik-elete.html

            Szóval a múlt héten húst sütöttem a serpenyőben. Persze ezt az egyik legkedvesebb darabomban kellett, mert megsértődött volna az a comb, ha valami ócska göncben puhítom meg. Így is elég zabos volt, mert csak úgy sercegett a zsírja. Az egyszínű pólóm zöldpöttyös póló lett.

Meggyászoltam.

Eltemettem. 

 Majd csináltam valamit (amiről majd később írni fogok), és úgy gondoltam kiengesztelem (meg magamat is). 

Ez aztán tényleg a maradék maradékából lett!

Azt hittem, ezeket a fecniket csak valaminek a kitömésére lehet majd maximum felhasználni. De a zsírpacákat sikerült velük elfedni. Lett belőlük virág és levélke.

(A tűk jelzik a pacákat.)

Már csak egy farmer kell hozzá, meg virágkoszorú a fejemre:)!

Miközben készítettem elgondolkoztam azon, hogy száz évvel ezelőtt, nagyszüleinknek pár ruhadarabjuk volt, és a gazdagok is elfértek a ruhásszekrényükben. Nálunk meg ömlik ki a ruha. A ma társadalmának miért ilyen fontos az öltözködés? Tőlünk nyugatra az átlag polgárok minden évben legalább egyszer lecserélik az egész ruhatárukat. A mi pénztárcánk ezt nem teszi lehetővé, de mi is veszünk pár új darabot. Haladni kell a korral és a divattal! A régi (és ez lehet tavalyi, vagy pár hónapos is akár) meg megy a szekrény aljába, vagy a szemétbe. Ez is pazarlás!

 

Flakon helyett

Amikor én kicsi voltam a szappan ovális volt, és baba, gyöngyvirág vagy rózsa illatú. Néha megkóstoltuk, akkor kicsit lázasak lettünk, de muszáj volt megállapítani, hogy az íze is finom…nem volt az.

Amióta nagy vagyok a kemény, kavicsként kézbevevős, simogatós, habosodós szappanok eltűntek. Talán már a fiaim sem gondolnák, hogy pár évtizeddel ezelőtt nem is hallottunk folyékony szappanról. Ma teli vannak velük az illatszerboltok polcai (és most lehetne egy hasonló felsorolással élni, mint Gombóc Artúr a csokikkal kapcsolatban).

A tartó viszont közös! Régen is kellett, meg most is. Igyekszem azzal spórolni a folyékony szappannál, hogy utántöltőt veszek, lehetőleg nagy kiszerelésben (nem kér enni, elfér).

Sajnos az adagolók nálunk igen rövid életűek. Sok ember koszos, zsíros kézzel nyúl hozzá és valahogy csak én érzem a családban a késztetést, hogy lemosogassam. Pár havonta azért így is cserélni kell. Mit lehetne tenni? Én ezt találtam ki. 

A pólóm második élete

Tegnap a zacskókról írtam. Annyira belelkesedtem, hogy gyártottam is egyet. 

Az ötlet nagyon jó, és egyszerűen elkészíthető. Varrógéppel 15 perc alatt meg is volt.

Az ötlet innen:  http://deliacreates.blogspot.com/2011/05/greeneasy-knit-produce-bag.html

A póló a szekrényből.

Zacskó

Mindent csomagolunk. Általában két-három burkolatot is le kell hántanunk egy termékről, mire felsejlik maga a vásárolt cucc. Vagy inkább pontosítok! A sok pénzért megvett érthetetlen mértékű csomagolás. Nejlon, karton, fólia… technika órán remek, mert mindenféle anyaggal megismertethetjük a gyerkőcöket, de valóban szükség van minderre?

És most csak arról beszélek, amit leveszünk a polcról. Hány dobozból, fóliából kell kisegíteni őket, mire oda érnek?

            Ez azért tudat alatt nevel! A tankönyveken ott a papír és a nejloncsomagolás(legalább is nálunk). Így a szép!…(pedig már a legtöbb tankönyv fedele dekoratív; az más kérdés, hogy mennyire tartós, így hátha összetartja egy évig a csomagolás). Ajándék szép papírban, majd szép zacskóban. Kell még példa?

            Mire használ a mi családunk zacskót?

·        Bevásárlás

·        Szemét

·        Kutyaalom felszedés, kidobás

·        Fagyasztóba tett zöldségek gyümölcsök

·        Tornacipők

Így ránézésre nem is olyan sok, öt (biztos van, amit kihagytam) de becsapós, mert ez nem darabra értendő!

Bevásárlás: A nagyobb bevásárlásokhoz vastag, erős zacskókat használok, némelyik évek óta használatban. Kisebb bevásárlásoknál pedig mindig van nálam néhány összecsukható. Úgy hiszem azzal, hogy évek óta nem veszek, és nem kérek a vásárlásaim során nejlonzacskókat, teszek azért, hogy ne károsítsam a környezetet. Tavaly viszont olvastam egy cikket arról, hogy a biológusok milyen veszélyesnek tartják az ilyen szatyrokat, mert elszaporodnak bennük a baktériumok, és több, igen káros hatással lehet szervezetünkre. Javasolják, hogy negyed évenként dobjuk ki őket. Ezt ti tudtátok? Mint a fogkefét? Vajon azokra is vonatkoztatni kell ezt a szabályt, akik időközönként bekerülnek a mosógépbe?

            A szemetet valamely vásárláskor kapott zacskóba gyűjtjük, de mivel, szerencsére, nekünk nincs abból sok, ezért édesanyámtól szoktam elhozni. Tudom, hogy lehetne esztétikusabb, szép fekete, nem áttetsző, de minek, ha így is van a családban egy csomó?

            A kutyaalommal hasonlóan, a már valahonnan bejött, füllel nem rendelkező zacskókba szedjük. Ebben kapjuk a kenyeret és a zöldséget meg még egy csomó minden mást, mert ez a szabály (Anyukám most már azokat is félre teszi nekünk).

            Úgy hiszem, hogy a Föld megbocsájtja azt a pár, valóban műanyag zacskót, amivel megpróbáljuk elszeparálni a tornacipőt a többi sportfelszereléstől. Habár, ahogy így írom, arra gondolok, esetleg meg lehetne próbálni anyagszatyrokkal, mert abban szellőzik, és nem "rohad be". De eléggé bent tartja-e a szagot? Ezt nem tudom. Utána kéne nézni.

            Na, és elértünk a mai lépésig. A fagyasztóba mindig zacskóban teszek el mindent. Miért? MEGSZOKÁS. Arra gondoltam, ha már az uzsonna dobozolása beválik, márpedig úgy tűnik, akkor megpróbálkozhatnánk ezzel a mirelitnél is. Szép téglalap alapú dobozokban könnyen be lehet majd rakni a zöldségeket, gyümölcsöket. Nem fog töredezni, fel lehet rá írni, mi van benne, nem fog szétszakadni.

            De nincs annyi doboz, amennyire szükségünk lehet. Venni nem akarok, mert pl. a fagyis dobozok nagy része jó lenne, amit kidobunk, pedig erre lettek kitalálva. Mi mától nem dobjuk ki őket! Ha te kidobnád, ne tedd! Add nekünk! Köszönjük. 

Az uzsonna

Na kezdjük!

„Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka!” Igyekszem nem felejteni, mert én is sokat akarok, de egyszerre nem megy. Ha minden napra csak egy kis változtatást teszek, teszünk, de azt onnantól kezdve nem egyszeri fellángolásként kezeljük hiszem, hogy többre jutunk.

Az uzsonna

Gyerekkoromban én is nap, mint nap kaptam uzsonnát, hogy a tanulás közötti szünetekben megegyem. Persze nem ettem meg. A szüleim egy idő után nem is raktak nekem, hisz :a szemétnek minek termeljünk. Nem mondtam, mert nem akartam, vagy talán mondtam, de nem volt foganatja, hogy szalvéta íze volt, mert átvette a csomagolás festékének, vagy ki tudja mijének az ízét. A lényeg, nem szerettem szalvéta ízű kenyeret enni. Inkább nem ettem.

Ezt akkor sem felejtettem el, amikor a fiaim iskolás korúak lettek. Igyekeztem olyan anyagba csomagolni a szendvicseket, aminek nem veszi át az ízét. Leginkább alufóliába. Se az étel nem veszi át a csomagolás „ízét”, se a táskában a könyvek és füzetek nem úsznak a kolbászszagban. De tudom, hogy olyan hulladék, amit nem tudunk újrahasznosítani, így most igyekszem olyan megoldást találni, ami a felvetett problémát is orvosolja, és kevésbé károsítja a környezetet.

Tudom, mindenki tudja, még én is, hogy az uzsonnás dobozokat már nagyon rég kitalálták. Mint tanító, aki iskolás korú gyerekek között mozog állítom, hogy nagyon kevés gyerek használja őket! De miért nem?  Hónapokig, akár évekig használható. Nem töredezik össze benne az étel….

Mi most elkezdjük! Havi egy guriga alufólia pipa. Maradhat a polcon.

Vajon a fiaim elfogadják majd? Nem zavarja őket, hogy kicsivel nagyobb helyet foglal a táskában? Eszükbe jut, hogy itthon kirakják? Esetleg el is öblítik?  Mennyi ideig bírják a dobozok két kamasz fiú melletti életet? Majd megmondom.   

Azt hiszem a fiaim egy ilyennek nagyon örülnének:

  Vagy egy ilyennek:

 http://www.moksha.hu/design/vidd-magaddal-nagy-uzsonnasdoboz-mustra/

 

De mit szóltok ehhez?

 

 http://www.pto.hu/post/1/1106 

És egy, itthon összetákolt, sajtkrémes dobozból. Nem szép, de a funkciót tökéletesen betölti, és nem a szemetesbe kerül. (Neki ez a második élete.)