Camembert

Volt már nektek is olyan, hogy azt hittétek ezt mindenki ismeri, használja, közben meg nem is?

Én először a „Bagollyal” jártam így. A mi családunkban mindenki így hívta a sarki kisközértet. Pontosabban én úgy gondoltam, hogy azt az üzletet mindenki így nevezi. Csak akkor jöttem rá, hogy nem, amikor az egyik szomszéd rákérdezett, hogy ugyan már, mi is az. Hogy, hogy ragadt rá, a "Bagoly", arról megkérdeztem a nagyszüleimet (persze mind a ketten mást mondtak), maradjunk annyiban, hogy a családi mitologikus mondavilágunk egy gyöngye, mert ez csak a bevezetője lenne annak a kencének, amit én, azt hittem, mindenki ismer. Később rájöttem, nem. Ha te igen, kérlek maradj csöndben!

A nagymamám a camembert sajtot soha nem rakta tányéron az orrunk elé. Talán azért, mert sokan voltunk arra a pár falatra, hanem összekeverte ezzel-azzal, és pirítóssal, meleg teával tálalta. Ha még nem ismeritek, készítsétek el, és kóstoljátok meg! Ilyen borús nyári napon  tökéletes vacsi öt perc alatt.

            Hozzávalók:    1db camembert

• 10 dkg vaj
• 1-2 gerezd fokhagyma
• 1 kk pirospaprika
• ízlés szerint só, bors        

A szobahőmérsékletű alapanyagokat a tört fokhagymával, sóval, borssal alaposan összedolgozzuk, és fél órát hagyjuk pihenni, hogy az ízek egy kicsit összeérjenek. Ennél azért kevés könnyebben elkészíthető krém van! Ráadásul a legolcsóbb sajtot is feldobja.

  

  

Jó étvágyat!