Azt hiszem, hogy eddig nem jól
haladtam, és rá is jöttem miért!
Amikor tanítok, mindig, minden
óránál kitűzöm a célt (mit akarok elérni), és a feladatokat (miket kell
elvégezni ahhoz, hogy a célt elérjük).
Amikor ezt a blogot elkezdtem
(nem volt ez olyan rég), bementem a konyhába, gyilkos pillantást vetettem az
első arra kóborló tárgyra, az alufóliára, és ki is végeztem. Tulajdonképpen így
is lehet. Felszámoljuk az apró rosszakat, és majd kialakul a cél, csak annak a
tudatossághoz semmi köze, márpedig ebben szeretnék legalább annyira tudatos
lenni, mint amikor az óráimat tervezem.
Leültem, és átgondoltam
tulajdonképpen mit is akarok. Nagyon sokat!
Mit akarok az otthonomban? - Minél kevesebb pazarlást -
víz
-
villany
-
gáz
-
élelmiszer
- Minél kevesebb
valós szemetet - szelektív gyűjtés
- újrafelhasználás
- Minél kevesebb olyan élelmiszert, amiről nem tudom miféle
- Minél
kevesebb vegyszert
- Zöld erkélyt
Mit akarok a környezetemben? - A házunkban zöld udvart
- Egy olyan csapatot találni, vagy létrehozni, akik között él a
cseremozgalom
Egy kicsit álom szaga van? Nem
kevés, de kicsiben nem érdemes, ahogy ezt mondani szoktuk.
Kislány koromban arra vágytam,
hogy ha férjhez megyek, akkor mi ketten együtt csináljuk meg a lakásunkat a
falazástól a bútorokon át a szőnyegekig. Nekem álom maradt, az egyik barátom a
párjával pedig pont azt csinálják, amit, ahogy én megálmodtam (Kiderült, nem
csak az én álmom volt).
Most ezek a vágyaim…felnőttem?
…keseredtem?... Hová lett az idealizmusom!?...vagy ezek sem reális
vágyak?...Azt hiszem, azért ott van az, meglapulva. „Csak az a szép zöld gyep!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése