Családi beszélgetés

Néhány napja beszéltem a fiaimnak arról, hogy szeretném, ha a családunkban visszaszorítanánk a  kiadásokat, elsősorban a víz és áramfogyasztást, és tudatosabban vásárolnánk, élnénk, figyelnénk a környezetünkre. Olvastam nekik Gévai Csilla: Nagyon zöld könyv című könyvéből is pár részt, hogy megértsenek dolgokat, összefüggéseket.

Meglepett, hogy ők mit is gondolnak takarékosságról, környezettudatosságról. Szerencsére a szelektív hulladékgyűjtés nekik már szinte természetes, de ezen kívül csak azt hajtogatták, hogy majd biciklivel fognak áramot termelni. Igen, persze, ez nagyon jó, csak hogy ennél kevésbé látványos apróságok is vannak, amivel hozzájárulhatnak  a „lábzsugorításhoz”. Én, egyenlőre annak is nagyon tudnék örülni, ha éjszaka nem villany mellett aludnának el, ha vigyáznának a ruhájukra, cipőjükre, és csak annyit szednének a tányérra, amit meg is esznek.

            Édesanyám is jelezte, hogy olvasta a blogomat, de őt annyira nem érdekli a környezetvédelem. Tisztelem, amit mond, és amit gondol, de azért tudom, hogy szelektíven gyűjti a szemetet, elsősorban természetes anyagokkal takarít, és esővízzel locsol.

            Amióta igyekszem odafigyelni a dolgokra, rá kellett jönnöm, hogy nem nehezebb, vagy drágább környezettudatosan élni, csak egy csomó megszokást, rossz beidegződést kéne lehántani magamról, magunkról.

            Szóval én, egyenlőre, apró lépésekben gondolkodom, de ki tudja, előbb utóbb talán eljutunk  a generátoros bringáig.