Háziállataink

Elhatároztam, hogy egyre kevesebb vegyszerrel próbálom körülvenni magam. Körbenéztem a lakásban, hogy miből, mennyi van. Családi örökségem a spájzolás, nagyanyámtól is ezt láttam; inkább legyen, mint ne legyen (talán a háborús nélkülözésekre vezethető vissza), úgyhogy laboratóriumot nyithatnék a felhalmozott szerekből. Nem szeretném kidobálni őket, mert az óriási pazarlás lenne. Így az fogalmazódott meg bennem, hogy elhasználom, ami van, de már újat nem veszek, hanem közben kikísérletezem, hogy mivel tudnám úgy helyettesíteni, hogy a hatásfok megmaradjon, a méreg takarodjon köreinkből.

            Mivel a lakásunk kellőn tágas, és laknak benne felnőttek, gyerekek, négykézláb torpedózó baba, körömcipőkön csattogó kutya, bármennyit takarítok, soha nem tudom azt mondani; Igen, végre tiszta a lakás! Soha nem érek a végére, és ennek az egyik oka, hívatlan háziállataink a pormacskák, portigrisek és pororoszlánok, mert cicáknak nem lehet nevezni őket, az bizonyos! 

 http://stylebyme.blog.hu/2010/11/14/myta_es_a_koszmano

            Tisztában vagyok vele, hogy a belváros levegője szennyezett, és gondolom, az is sokat ad hozzá, hogy az utóbbi öt évben valamit mindig építettek, fúrtak, faragtak a környékünkön,de a por ellen vívott Don Quijote harc egyre bosszantóbb.

            Első körben elpakoltam a polcon lévő mütyürkészlet (más néven porfogók) nagy részét, de ez csak a gyorsabb takarítást segítette elő. És itt meg is állt a tudomány!

            Sokat lehet olvasni arról, hogy a por milyen káros hatással van a tüdőre, és az asztmás betegségek kialakulásában is nagy szerepe van. Ezt sok ügynök el is mondja, akik komoly pénzekért árulnak légtisztító berendezéseket. Én is szívesen vennék, de szobánként kellene egy-egy, ami azt jelenti, hogy több százezer forintos beruházás. Természetesen a szűrőket időről időre cserélni kell, amit ugyancsak nem adnak ingyen. Ez persze a piszkos anyagiak, és bárcsak ne kéne ezzel törődni! DE, és itt jön a de! Vajon jó dolog-e, hogy kiszívjuk a port a lakásunkból? Mi lesz velünk kint az utcán, bent a munkahelyünkön? Márpedig nem járhatunk egy, a testünkre szerelt szűrővel, amit az arcunk előtt tartunk. Vagy igen?

            El is költözhetnénk. (Pénz kérdés, már megint!) De vidéken, ahol a kertből lépsz a lakásba nincs por? Vagy az a por teljesen más, mint ez a por? Van rossz por, és jó por?

            Vissza a macskafélékhez! Ott szunyókálnak állandóan az ágy alatt, polcon, képkereten, mindenhol. A SICCCCC nem jön be. Megpróbálhatod, de ne reménykedj! Valószínű, nagyot hallanak. 

             

No comment!

Amikor ősszel a tölgy elkezdte hullatni leveleit, senki nem kérdezte tőle, hogy szeretné-e, ha elhagynák őt. Az első nap csak pár darab levelet fújt le ágairól a szél, azután napról napra egyre többet. Nem értette a dolgot. Ott állt, nem tudott elfutni az ijesztő esemény elől, hisz lába rég gyökeret vert az agyagos talajban. Csak várt, és figyelt. Észrevette, hogy levelei már nem ugyanazok, amik régen voltak. A tavaszi méregzöld helyett harsány sárga, narancs, piros, okker, barna színben pompáztak. Minden darabjában felfedezte önmagát, és látta azt, amivel több vagy kevesebb nála. Mire a tél beköszöntött, a legjobban ragaszkodó darabokat is leszakította a fagyos szél. A tölgy elaludt. De amit ő nem tudott, hogy levelei messze vitték hírét az otthont adó fának…     

Vegyszerek

Szóval akkor célorientáltan ráfókuszálok az egyik nagy falatra, a vegyszerek kiiktatására. Ti belegondoltatok már, hogy mennyi vegyszert használunk nap, mint nap a saját környezetünkben? Úr isten!

Általános tisztítószerek, vízkőoldó, üvegtisztító, mosószerek, öblítők, mosogatószerek, mosogatógép tabletta, wc tisztító, illatosítók, hipó, bútorfény, kárpittisztító, bogárölők… biztos kifelejtettem még ezt-azt!

Mostanában gyakran hallani arról (vagy csak én hallok róla, mert erre hangoltam a fülem), hogy a legtöbb vegyszert ki lehet váltani természetes anyagokkal, ecettel, fűszerekkel, szódabikarbónával, élesztővel… Csomó fortély! Lehet, hogy pár száz éve ezért máglyán égettek volna meg. Igaz, akkor még nehezen rohangáltunk volna szórófejes üvegtisztítóval, mert azért is meglincseltek volna.

Az én családomban összesen két titkos csodaszer van, amit most meg tudok osztani veletek.

-         Lefolyótisztító: Egy csomag szódabikarbónát önts a lefolyóba, majd rá egy liter ecetet. Vigyázz, mert általános iskolai vulkánmodelled silány semmiség volt ahhoz képest, ahogy felhabzik! Fél óra múlva öntsd le meleg vízzel! (Ezt kb. két hetente megcsinálom a lefolyókkal, és a wc-vel.)

-         Szúnyogriasztó: Egy kis tálba önts ecetet, és tegyél bele pár szem szegfűszeget. Ilyen kis edényeket tegyél több helyre a lakásban! A szúnyogok, állítólag, nem szeretik a kettős illatát. Nálunk bevált.

Akkor még van mit kiváltani! Nektek is van titkos receptetek, amit megosztanátok mindenkivel (közöstitkos)?   

Tudatosság

Azt hiszem, hogy eddig nem jól haladtam, és rá is jöttem miért!

Amikor tanítok, mindig, minden óránál kitűzöm a célt (mit akarok elérni), és a feladatokat (miket kell elvégezni ahhoz, hogy a célt elérjük).

Amikor ezt a blogot elkezdtem (nem volt ez olyan rég), bementem a konyhába, gyilkos pillantást vetettem az első arra kóborló tárgyra, az alufóliára, és ki is végeztem. Tulajdonképpen így is lehet. Felszámoljuk az apró rosszakat, és majd kialakul a cél, csak annak a tudatossághoz semmi köze, márpedig ebben szeretnék legalább annyira tudatos lenni, mint amikor az óráimat tervezem.

Leültem, és átgondoltam tulajdonképpen mit is akarok. Nagyon sokat!

Mit akarok az otthonomban?  - Minél kevesebb pazarlást      -     víz

-         villany

-         gáz

-         élelmiszer

                                               - Minél kevesebb valós szemetet          - szelektív gyűjtés

                                                                                                           - újrafelhasználás

                                               - Minél kevesebb olyan élelmiszert, amiről nem tudom miféle

                                               - Minél kevesebb vegyszert

                                               - Zöld erkélyt

Mit akarok a környezetemben?  - A házunkban zöld udvart

                                                 - Egy olyan csapatot találni, vagy létrehozni, akik között él a 

                                                    cseremozgalom

Egy kicsit álom szaga van? Nem kevés, de kicsiben nem érdemes, ahogy ezt mondani szoktuk.

Kislány koromban arra vágytam, hogy ha férjhez megyek, akkor mi ketten együtt csináljuk meg a lakásunkat a falazástól a bútorokon át a szőnyegekig. Nekem álom maradt, az egyik barátom a párjával pedig pont azt csinálják, amit, ahogy én megálmodtam (Kiderült, nem csak az én álmom volt).

Most ezek a vágyaim…felnőttem? …keseredtem?... Hová lett az idealizmusom!?...vagy ezek sem reális vágyak?...Azt hiszem, azért ott van az, meglapulva. „Csak az a szép zöld gyep!”

Mi, akik ráérünk

Tisztában vagyok vele, hogy könnyű nekem készíteni, tenni, venni, változtatni, hisz pár évig itthon vagyok egy kicsi lánnyal, és nem sodornak el a mindennapok. Szerencsés vagyok, hogy megélhetem babám minden apró változását, órákat lehetek együtt kanászodásra enyhén hajlamos fiaimmal. Tudom, ha dolgoznék, sok mindenről lemaradnék, és igyekezetemben, hogy minél kevesebbről csússzak le, a legkevésbé érdekelne, hogy hova dobom a sörös dobozt, vagy mit csinálok a cseresznyemagokból. 

Ma, az egyik barátom két képet küldött nekem. Azt hittem, elfogta őt is a csináljunk "szemétből várat" szele, és remélem, így is van. A tárgyat ugyan nem ő készítette, de nem tudta ott hagyni. Megvette, lefotózta, és ezzel a szöveggel küldte tovább nekem:

 „Tegnap éjjel a Király utcában egy hajléktalan alkotott sörös dobozból hamutálat. Tök jó!  100ft-ért adta. Jófej dolog. Gyűjti a szemetet és újra gondolja… Bár lenne több ilyen!”

 

A kismamákon és a hajléktalanokon kívül ügye azért vannak emberek, akik ráérnek ilyenekre? Remélem.

Családi beszélgetés

Néhány napja beszéltem a fiaimnak arról, hogy szeretném, ha a családunkban visszaszorítanánk a  kiadásokat, elsősorban a víz és áramfogyasztást, és tudatosabban vásárolnánk, élnénk, figyelnénk a környezetünkre. Olvastam nekik Gévai Csilla: Nagyon zöld könyv című könyvéből is pár részt, hogy megértsenek dolgokat, összefüggéseket.

Meglepett, hogy ők mit is gondolnak takarékosságról, környezettudatosságról. Szerencsére a szelektív hulladékgyűjtés nekik már szinte természetes, de ezen kívül csak azt hajtogatták, hogy majd biciklivel fognak áramot termelni. Igen, persze, ez nagyon jó, csak hogy ennél kevésbé látványos apróságok is vannak, amivel hozzájárulhatnak  a „lábzsugorításhoz”. Én, egyenlőre annak is nagyon tudnék örülni, ha éjszaka nem villany mellett aludnának el, ha vigyáznának a ruhájukra, cipőjükre, és csak annyit szednének a tányérra, amit meg is esznek.

            Édesanyám is jelezte, hogy olvasta a blogomat, de őt annyira nem érdekli a környezetvédelem. Tisztelem, amit mond, és amit gondol, de azért tudom, hogy szelektíven gyűjti a szemetet, elsősorban természetes anyagokkal takarít, és esővízzel locsol.

            Amióta igyekszem odafigyelni a dolgokra, rá kellett jönnöm, hogy nem nehezebb, vagy drágább környezettudatosan élni, csak egy csomó megszokást, rossz beidegződést kéne lehántani magamról, magunkról.

            Szóval én, egyenlőre, apró lépésekben gondolkodom, de ki tudja, előbb utóbb talán eljutunk  a generátoros bringáig.

Angyalok márpedig vannak!

Két éve, nyáron édesanyám vett magának egy új hűtőszekrényt. Az erős legények felvitték az emeletre, és letették a bejárati ajtó elé. Anyukám vizsgálta, vizsgálta a grandiózus nagy dobozt, és megállapította, hogy ez, így, nem fog beférni az ajtón. Levette a háromnapigtartsdmegdehol csomagolást, a netörjönössze bélést, és a zacskót, majd újból körbe járta. Elővette a mérőszalagot, lemérte a hűtő, majd az ajtó szélességét, és megállapította, hogy muszáj kinyitni az ajtó másik szárnyát. Megint elővette, de most a csavarhúzó készletét, és elkezdte szétszedni a vassal is bebiztosított, gyaníthatóan csak a betörőknek könnyen nyitható, nyílászárót. A telefonos segítsége én voltam. Mentem. Körbejártam a hűtőt, jól megnéztem az ajtót, majd anyukámat, akinek már nem okozott akkora örömöt, hogy új gépet vett (igazából ekkorra már egészen meg volt elégedve a régivel is). Csavartam, tekertem, én húztam, ő feszítette, de hiába. Nálunk a telefonos segítség, vagyis én, hívott egy másik telefonos segítséget. A barátaimmal beszéltem, akik arra vártak, hogy én is csatlakozzak hozzájuk. Az egyikük felállt és ahelyett, hogy a haverokkal iszogatott volna tovább, eljött, és tíz perc alatt bevarázsolta azt, amit mi több órán keresztül próbáltunk begyötörni. Soha nem kért semmit cserébe! És azóta is, ha bajom van, és hozzá fordulok, nem mondja, hogy nem, pedig nem rokonom, nem vagyunk egy korosztály, nem is az a szorosan vett barát, akivel mindent megosztok.
Az anyukám is angyal, majd erről is mesélek, máskor!
 Mind a ketten a héten ünnepelték a születésnapjukat.Boldog születésnapot!
Egy kicsit érzelgős lett. Nézzétek el nekem!

Zöldségek a Gyulai 12-ből

 

Csütörtökön betértünk a „Szatyorba”, és elhoztuk életünk első környezettudatos vásárlásának termékeit, spenótot, répát, céklát, krémsajtot, hagymát, salátát meg még ezt meg azt.

A spenótot tegnap építettem bele a család étrendjébe. Olyan friss volt, hogy gyerekem azt hitte, a balkonról hoztam be (nem mondhatnánk, hogy képben van kertünk kapacitását illetően). 

 Ez lett belőle: Spenótos lasagne, krémsajt golyókkal

 

A répából ma csináltam étket, és a karotin teljesen befogta a tenyerem. Ha tudom, az arcomat is bedörzsöltem volna vele, még főzés előtt! Nem is emlékszem, utoljára mikor esett meg velem hasonló, pedig egy főre eső répafogyasztásban  országos élen állunk, versenyben a nyulakkal.

Azt hiszem a jövő heti rendelés már tudatosabb lesz. Át kell gondolnom, mit fogok készíteni azon a héten, hogy ne legyen se túl sok, se túl kevés. Nem akarok a szemetesnek termelni!

Pedig azt hiszem, elcsábulok, mert a jövő héten a tejtermékeké a főszerep.  

Ha te is csatlakoznál hozzájuk, megtalálod őket itt: http://szatyor.org/

 

Csere-bere

Te szoktál felesleges dolgokat venni? Kapni?

Hányszor megesik velem, hogy elcsábulok, és megveszek valamit, amiből már igazából van egy-kettő-három-négy-száz otthon is. Persze, ez sokkal jobb, és még azt is tudja, hogy…

Mi lesz azokkal a darabokkal, amit csalfa szívünk kegyvesztetté tett? Nálunk dobozba kerül, és hosszú csipkerózsika álmát aludhatja valamelyik polcon.

Tegnap és ma a Fadrusz utcában Csere-bere Party. Még soha nem voltam ilyenen, és sajnos most sem tudok elmenni, pedig nagyon szeretnék. Ti tudjátok mi az? Voltatok már ilyenen?

Ahogy én értelmezem, ami nekem nem kell, de jó állapotú azt adom, helyette hozhatok valami olyat, amire nekem van szükségem. Tulajdonképpen a neve mindent elmond, nem is kell hosszan magyarázni.

Ha belegondolunk nálunk is van ilyen csere-bere. A kislányom érkezésekor szinte semmit nem kellett venni, mert a barátnőm mindennel ellátott a ruhától a kádig, és ezek mennek is tovább a másik barátnőmhöz (milyen szerencse, hogy gyerekeink, mint az orgona sípjai). Na jó ez inkább csak bere…

            De talán ez jó példa: Amikor a fiaim már elkezdtek rohamosan nőni, temérdek ruha került a szekrény aljára, mert kinőtték. Volt, amit csak párszor tudtam rájuk adni, mert mire újra feladtam volna, már kilógott a boka a nadrágból. Mivel nem volt se közel, se távol a családban és a barátok között fiú gyerek, csak gyűlt és gyűlt. Egyszer csak meguntam, és átsikítottam az erkélyről a másik házból nyíló erkélyre, ahol egy nagyon szimpatikus három fiúgyermekkel  megáldott család élt (nem az erkélyen, hanem a hozzá tartozó lakásban), elfogadnák-e.  Szerencsére, örömmel vették. A ruhászsák vissza egy csomó ragasztóval került. Kiderült, hogy az asszonyka azokat értékesíti. Én, mint tanító, nagyon jól tudtam ezeket használni. Így mind a ketten jól jártunk, és számunkra hasznos dolgokat kaptunk.

            Ami most foglalkoztat, hogy talán nem csak ruhákat, meg könyveket, meg kisgépeket lehetne cserélni, hanem olyan dolgokat is, ami másnak szemét. Például én most nagyon tudnék örülni, a már említett, jégkrémes dobozoknak (négyzet alakú), cserébe tudnék adni kisebb nagyobb befőttes üveget, vagy  kupakokat. 

Mit gondoltok ezekről?

Camembert

Volt már nektek is olyan, hogy azt hittétek ezt mindenki ismeri, használja, közben meg nem is?

Én először a „Bagollyal” jártam így. A mi családunkban mindenki így hívta a sarki kisközértet. Pontosabban én úgy gondoltam, hogy azt az üzletet mindenki így nevezi. Csak akkor jöttem rá, hogy nem, amikor az egyik szomszéd rákérdezett, hogy ugyan már, mi is az. Hogy, hogy ragadt rá, a "Bagoly", arról megkérdeztem a nagyszüleimet (persze mind a ketten mást mondtak), maradjunk annyiban, hogy a családi mitologikus mondavilágunk egy gyöngye, mert ez csak a bevezetője lenne annak a kencének, amit én, azt hittem, mindenki ismer. Később rájöttem, nem. Ha te igen, kérlek maradj csöndben!

A nagymamám a camembert sajtot soha nem rakta tányéron az orrunk elé. Talán azért, mert sokan voltunk arra a pár falatra, hanem összekeverte ezzel-azzal, és pirítóssal, meleg teával tálalta. Ha még nem ismeritek, készítsétek el, és kóstoljátok meg! Ilyen borús nyári napon  tökéletes vacsi öt perc alatt.

            Hozzávalók:    1db camembert

• 10 dkg vaj
• 1-2 gerezd fokhagyma
• 1 kk pirospaprika
• ízlés szerint só, bors        

A szobahőmérsékletű alapanyagokat a tört fokhagymával, sóval, borssal alaposan összedolgozzuk, és fél órát hagyjuk pihenni, hogy az ízek egy kicsit összeérjenek. Ennél azért kevés könnyebben elkészíthető krém van! Ráadásul a legolcsóbb sajtot is feldobja.

  

  

Jó étvágyat!

Az első dolog, amitől búcsút vettem a konyhában

Azt hiszem, az egyszerűbb végén fogtam meg a dolgot, de legalább valamit elkezdtem csinálni annak érdekében, hogy élhetőbbé tegyem a világot! Most nagyon felvágós voltam! És így újraolvasva, még annál is jobban, mint az előbb gondoltam.

A vicc, az egészben, hogy a komfortszintünk egy lépést se tett hátra,  mégis valamit el tudunk hagyni, amit ezelőtt előszeretettel használtunk. Ez pedig az ALUFÓLIA.

Nálunk hetente elfogyott egy guriga, de ezt befejeztük!

Az uzsonnának, már említettem http://csaladitalpak.blogspot.hu/2012/05/az-uzsonna.html, bevezettünk uzsonnás dobozt. Örömmel tudatom veletek, hogy úgy tűnik, bevált. Fiaim délután kiteszik a táskából, és minden elfogy belőle. Még a kisebbiknél is, aki valamely oknál fogva eddig nem igazán ért rá a szünetekben, hogy  megegye a tízórait (jobb nem tudni, mit csinált helyette), és érdekes, palacsintaszerű nemistudommineknevezzemek kerültek ki a táskájából.

 Ráadásul a héten olvastam egy ilyet:
"A  savas vagy sós élelmiszerek az alufóliával való érintkezés során a fólia felületén oxidációs folyamatokat indítanak be, melyek során a fémből egyes ötvözők kiválnak és az élelmiszerre kerülhetnek.
A fólia nem zárja el teljesen az élelmiszert a levegőtől, ha időközben a hajtás mentén kiszakad." http://www.szelektiv.hu/hir.199.alufolia   Nem tudtam. Ti igen?

A sütőben párolt dolgokat is meg tudom oldani azzal, hogy egy másik sütővel lefedem. (Ezen lehet, hogy a főzés szakavatottjai felhördülnek, de győzzenek meg, ha nem ugyanolyan!)

A harmadik, amire a konyhában használtuk, a maradékok hűtőben való tárolására. Lefedem egy kistányérral. Na, akkor ma sem én találtam fel a spanyolviaszt!

Mi ezekre használTUK a konyhában, és sajnos nem emlékszem, hogy valaha is a szelektív hulladékok közé dobtam volna az elhasznált galacsint.

"Pedig az alumínium újrahasznosítható, sőt, újra is használható. Újrahasznosításakor az új fólia előállításához képest csupán 5%-nyi energia befektetésére van szükség, vagyis anyagában megőrzi az előállítási energia 95%-át. A műanyagokhoz képest végtelenül sokszor újrahasznosítható, beolvasztáskor nem romlik a minősége. Szelektív gyűjtésnél a fémek között van a helye." http://www.kamaszpanasz.hu/hirek/zoldovezet/3488/alufolia

Úgy tudom, hogy a fóliát ennek ellenére használják azok az emberek is, akik védik környezetüket, és odafigyelnek a túlzott fogyasztásra. Hogy mire? Azt majd talán egy másik lapon…

Te tettél egy kicsi lépést a héten?

Egy hete

Holnap lesz egy hete, hogy elindult a blogom. A fejemből tett egy lépést, és életre kelt a neten. Megható, hogy mennyien néztek rá, barátok, ismerősök és én már nem is ismerősöm. Köszönöm nektek. Vigyétek hírét, és adjatok ötleteket ti is!

Varrtam egy izét. Csak itthoni szedett-vedett anyagokból. Azért, remélem, tetszik!

Azok között fogom kisorsolni, akik az első héten figyelemmel kísértek a facebook-on (is). Ha te még nem lájkoltál ott, itt az ideje!Tegyél egy tetszik-et a képhez, és oszd meg!
Sorsolás hétfőn, amikor a face-en is betöltjük az egy hetet:)

Köszönöm nektek!

Víz

Nagyon belelendültem a maradékok, szemét hasznosításába, és nem akarok elfelejtkezni mellette arról az elhatározásomról, hogy visszaszorítjuk a lakásunkban a pazarlást! Ezek közé tartozik a víz is, amiből nálunk rengeteg folyik el.

Szeptember óta, kishölgy születése óta, a 120 l-es bojler teljes tartalmát elhasználjuk, vagy használnánk többet is, ha lenne. Nem egyszer volt olyan a télen, hogy, mint utolsó fürdőző az este, csak beugrottam, és kiugrottam, mint Zrínyi, mert még langyos víz se maradt mutatóba sem.

Miért folyik el nálunk ennyi víz, és ennyi meleg víz? Lássuk, mire megy el!

• Fürdés
• Mosogatás
• Tisztálkodás
• WC öblítés
• Takarítás
• Locsolás

Azt hiszem, ezek azok a dolgok, amikre használunk vizet. És most nézzük meg tüzetesebben!

Fürdés: Azt mondják az okosok, hogy a mindennapi fürdés inkább káros, mint hasznos, mert lemosunk magunkról mindent, nem csak a koszt, hanem a bőrön lévő olyan baktériumokat, meg másokat, amik a természetes védekező mechanizmusunkat segítik elő. Igen, ez rendben, DE

-         Mi van azokkal a férfipalántákkal, akik minden nap járnak edzésre, és beindult hormonjaik csak úgy ontják a szagot?

-        Mit csináljak kislányommal, aki egész nap kúszik, mászik (ezzel segítve a lakás takarítását), és rajong a fürdésért?

-         És mit csináljak, ha imádok állni a tus alatt?

Szóval a fürdés marad. Talán lehetne egy kicsit gyorsabban, és a családban egyeseknek kicsit alaposabban. Vegyek hozzá homokórát? (Kisebbik fiam előszeretettel fürdeti maga helyett a zuhanyzófülke üvegét, ami ettől tiszta vízkő, ellentétben vele. Ti is tudtok úgy fürödni, hogy szinte semmitek nem lesz vizes? Ő ebben profi! Úgyhogy néha többször is "fürdik", mire tiszta is lesz.)

Mosogatás: Engem még úgy neveltek, hogy amit használok a konyhában, azt azon nyomban mosogassam is. Ezzel rengeteg víz folyik el! Nehéz átállni arra, hogy gyűljön össze egy főzés alkalmával az összes koszos edény, és utána egyben mosogassuk el. Itt van még mit tanulni, és lehetne min spórolni.

Tisztálkodás: Örülök, ha a srácoknak maguktól eszükbe jut! Úgyhogy ez marad.

WC öblítés: Egy dokumentumfilmben láttam, hogy a „kicsi maradhat, a nagyot húzd le”. Na neeee! Ezt nem szeretném bevezetni.Úgyhogy ez is marad a régiben.

A Takarítás és a Locsolás úgy hiszem szükséges, és nem olyan mennyiség, amit nélkülözni kéne. (Talán az erkélyen gyűjthetnénk az esővizet, az úgy is jobb a locsoláshoz. Újabb utánanézni való!)

Szóval víz kell. Sok. Hogy min tudunk spórolni? Azt gondolom, hogy az első kettőn. Hogy hogyan?

-         Beszélnem kell róla a családdal.

-         A karácsonyra kapott mosogatógép mellett nem fogyhatna ugyanannyi víz, mint addig!

-         Talán írni kéne a fogyasztást, és figyelni, milyen változásokkal érünk el eredményt.

Mint látjátok, elég tanácstalan vagyok.

Tudtok benne segíteni?

Ez lett a múlt heti sült húsból

Így jár az, aki nem vigyáz a ruhájára!

Amikor kicsi voltam, a nagymamám, ha hazajöttünk, mindig átöltöztetett itthoni ruhába. Nem értettem, miért. Én nem szerettem a macinacit, meg a kinyúlt pólót. Sokkal inkább maradtam volna a rózsaszín szoknyában és a kockás blúzban, de nem engedte.

Azután, amikor a fiaim megszülettek, és már kúsztak, meg másztak, meg pocsolyából pocsolyába szökelltek, rájöttem hasznosságára. Azóta én is előszeretettel javaslom, hogy ha hazaérnek, hogy öltözzenek át. Persze nem igen teszik. Miért is tennék, az anyjuk sem mutat jó példát! Meg is van az eredménye. A szekrényben, sorban állnak a pólók, amik áldozatául estek az itthonlétnek. Egy kis hipópetty ezen, egy kis tintafolt azon, és már is bentlakásos pólóvá válik a legkedvesebb darab is. Ha mindből szatyrot csinálnék … http://csaladitalpak.blogspot.com/2012/05/polom-masodik-elete.html

            Szóval a múlt héten húst sütöttem a serpenyőben. Persze ezt az egyik legkedvesebb darabomban kellett, mert megsértődött volna az a comb, ha valami ócska göncben puhítom meg. Így is elég zabos volt, mert csak úgy sercegett a zsírja. Az egyszínű pólóm zöldpöttyös póló lett.

Meggyászoltam.

Eltemettem. 

 Majd csináltam valamit (amiről majd később írni fogok), és úgy gondoltam kiengesztelem (meg magamat is). 

Ez aztán tényleg a maradék maradékából lett!

Azt hittem, ezeket a fecniket csak valaminek a kitömésére lehet majd maximum felhasználni. De a zsírpacákat sikerült velük elfedni. Lett belőlük virág és levélke.

(A tűk jelzik a pacákat.)

Már csak egy farmer kell hozzá, meg virágkoszorú a fejemre:)!

Miközben készítettem elgondolkoztam azon, hogy száz évvel ezelőtt, nagyszüleinknek pár ruhadarabjuk volt, és a gazdagok is elfértek a ruhásszekrényükben. Nálunk meg ömlik ki a ruha. A ma társadalmának miért ilyen fontos az öltözködés? Tőlünk nyugatra az átlag polgárok minden évben legalább egyszer lecserélik az egész ruhatárukat. A mi pénztárcánk ezt nem teszi lehetővé, de mi is veszünk pár új darabot. Haladni kell a korral és a divattal! A régi (és ez lehet tavalyi, vagy pár hónapos is akár) meg megy a szekrény aljába, vagy a szemétbe. Ez is pazarlás!

 

Etlenül 2

A legtöbb neveletlen, helytelen „E” a felvágottakban, májkrémekben van. Én legalább is azt hiszem. De lehet, hogy a különböző tejtermékek is felvennék a versenyt...na most elbizonytalanodtam.

            Gondoltál már arra, hogy azonos „húsból” készült, azonos nevű felvágottnak miért van ilyen, meg olyan színe attól függően, melyik gyártó asztaláról gördül le. Talán az asztal színét veszi át…?  És arra, hogy egy termék hogy tud több hétig, akár hónapig elállni?

            Én sem szeretek ezekre gondolni. Főképp, ha az a valami nagyon finom.

            Mindenesetre nem csak az ételt tartósítják, hanem vele együtt minket is. A ma meghalt emberek sokkal lassabban bomlanak le, mert az a sok mű anyag vagy műanyag, amit beviszünk a szervezetünkbe ugyanúgy nem tud rendesen lebomlani mint a nejlonzacskó.  …

Pár hónappal ezelőtt egy kísérletről olvastam, ahol a bolti készítményeket próbálták elkészíteni otthon. Nézték, hogy mennyiből jön ki, és milyen az íze.

            Mindnél olcsóbb volt, ha otthon állították elő, persze az idő, pénz és az elkészítés is idő, de lényegesen olcsóbb.

            Mit gondoltok melyek a finomabbak?

Egy készítménynél, ami aszpikos vagdalt volt, a bolti nyert. Egyszerűen nem tudták létrehozni azt, amit az áruházakban megvehetünk (biztos nem volt otthon elég E). A többinél az otthoni nyert. Én is elkészítettem egyet, a májkrémet. Azóta nem is vettem boltit.

Májkrém:

10dkg húsos szalonna

1 fej vörös hagyma

½ kg csirkemáj

¼ l tejszín

1kk majoranna

só, bors

2ek mustár

A szalonnán a hagymát üvegesre dinszteled, ráteszed a májat, és a majorannát. Addig sütöd, míg megpuhul, majd ráöntöd a tejszínt és megvárod, míg felforr. Ekkor tálba öntöd, és turmixszal simára töröd, ízlés szerint sózod, és hozzá adod a mustárt.

Receptet se nekem kéne írni, de azért érthető! Remélem. Készítsétek el! Nagyon finom. Egyszerű elkészíteni, "E" mentes, májjal teli.

Etlenül

Imádok enni! Bármit, ami finom! Azt hiszem ez az egy, aminél nem érdekel az árkülönbség, mert, szerintem, az a drága, amit nem eszünk meg, és kidobunk. Szerencsére néhány hónapja (az okát nem tudom), de fiaim elkezdték értékelni a zöldségeket. Ti észrevettétek már azt, hogy a gyerekek akkor kezdenek el kedvelni valamit, amikor az ára az egekben? Azóta nem telik el úgy hét, hogy ne rendelnének valamilyen salit. Nem a krumpli, meg a rizs mellé, hanem a helyett! Nagy öröm. Akinek kis gyereke van, volt az tudja, akinek meg lesz, majd megtudja. Persze nem akarok álszentnek tűnni, nem csak a salátákat szeretem. Az esti filmnézésnél egy zacskó sós chips, vagy Nutella  kiskanállal, jó hideg cola… imádom.

Amikor a kisebbik fiam született, kiderült, hogy tejcukor érzékeny. (Ilyet a mi születésünkkor nem is néztek.) Ez azt jelentette, hogy mindent ki kellett iktatni egy időre az étrendünkből, amiben tej vagy tejcukor van. És miben van? Nagyjából mindenben!

Akkor kezdtem el először tüzetesebben vizsgálni az élelmiszercímkéket, és rá kellett jönnöm, hogy én ezen a nyelven nem értek. Kódolt üzenetek mindenütt. Rá van írva, mert rá kell, de ha lehet, ne értse földi halandó. Szóval dekóderlappal jártam bevásárolni, és rendre ott kellett hagynom a dolgokat a polcokon. Mindben volt valami csoda, vagy valami fúj. (Soha nem felejtem el, amikor 3 és 4 éves fiaim, akik imádták a gyári pudingokat, megkértek, hogy olvassam fel nekik, mi van benne. Egészen addig nem is értettek belőle semmit, amíg el nem értem ahhoz a szóhoz, hogy gumi. Na, akkor felkapták a fejüket, és kérdőn néztek rám.)

Ekkor tanultam meg újra főzni. Csak nyers alapanyagokból. Levest leveskocka nélkül, sülteket porok nélkül. Persze, hogy jobb volt az íze, de azért így tovább tartott.

Amikor Beni fiamnak bejelentettem, hogy beléptem a Szatyor közösségbe, és elmondtam, mit is takar valójában, azt válaszolta, hogy a bio az sokkal drágább. És valóban, a bio zöldségek, gyümölcsök, húsok drágábbak, de tényleg annyival??? Nézzetek körbe a piacokon, zöldségeseknél, és ti is rájöttök, hogy nem! Én nagyon meglepődtem. Alig kerül többe, vagy nem is kerül többe, mint máshol.

Alig várom, hogy csütörtökön megkapjam az első teli kosaramat a Szatyor boltból!

A zöldségevés örömére, erkélyünkön termesztünk pár finomságot (petrezselyem, spenót, rozmaring, hagyma). Nem sok, de a mienk. Mennyivel jobb az íze csak attól, hogy a „kertben” nőt! 

Még nem késő!

Két évvel ezelőtt az egyik barátnőmmel közösen készítettük el a karácsonyi ajándékok nagy részét. Közben azon viccelődtünk, hogy azért tartják a pedagógusok fizetését a béka feneke alatt, hogy ne haljon ki a kreativitásuk. Minket is a pénz hiánya vitt rá, hogy kutyuljunk, kavarjunk, ragasszunk, tapasszunk, és építsünk a semmiből várat. Nem könnyű, de ha nincs más…

Jó kapni, de nagyon jó adni is, főképp, ha örömet is okoz!

            Az egyik legmeghatóbb ajándékot egy szülőtől kaptam több éve, karácsonykor. Óriási csomag, amit nem is akartam aznap hazavinni, mert a fülemen is batyu lógott, de az anyuka nyomatékosan megkért rá, hogy vigyem.

Otthon kibontottam, és potyogtak a könnyeim. Egy nagy kosár, még langyos pogácsa volt benne. Ez nem egy doboz desszert, amit lehet, hogy drágában, de csak le kell venni a polcról, ez valami különleges volt! Volt benne liszt, meg szív, meg tojás, meg tisztelet, meg sajt, meg figyelem, meg sok-sok minden más belegyúrva egy darab tésztába. Nem tudom leírni az érzést, de felejteni sem.

       Szeretem az ünnepeket, és szeretem az ajándékozást is, de az értéke nekem nem az árától függ. Szerintem ezzel sokan vagyunk így, mégis egyszerűbb december közepén bevágtatni egy központba, ezt azt levenni a polcról, és letudni. Vagy nem? Pedig pont azt öljük meg vele, ami a lényeg lenne.

            A kézzel készített ajándékok lehet, hogy nem olyan szépek (egyik másik kifejezetten nyomi), de az a tíz perc, fél óra, nap, vagy hetek csak rólad szóltak annak az embernek az életében, akitől kaptad. És ez az igazi ajándéka az ajándéknak!

            Csak idejében el kell kezdeni gyártani őket, mert egy hónap nem elég!

            Az első karácsonyi ajándékom elkészült. Még nem az igazi, inkább csak prototípus, de azt hiszem, a környezetemben élő manók ilyet fognak kapni, vagy ehhez hasonlót. Volt egy csomó hulladékom, és azt gondoltam, ez még nem szemét csak azért mert pici.

Varrtam ...

és varrtam...

és ebből

ez lett.

Flakon helyett

Amikor én kicsi voltam a szappan ovális volt, és baba, gyöngyvirág vagy rózsa illatú. Néha megkóstoltuk, akkor kicsit lázasak lettünk, de muszáj volt megállapítani, hogy az íze is finom…nem volt az.

Amióta nagy vagyok a kemény, kavicsként kézbevevős, simogatós, habosodós szappanok eltűntek. Talán már a fiaim sem gondolnák, hogy pár évtizeddel ezelőtt nem is hallottunk folyékony szappanról. Ma teli vannak velük az illatszerboltok polcai (és most lehetne egy hasonló felsorolással élni, mint Gombóc Artúr a csokikkal kapcsolatban).

A tartó viszont közös! Régen is kellett, meg most is. Igyekszem azzal spórolni a folyékony szappannál, hogy utántöltőt veszek, lehetőleg nagy kiszerelésben (nem kér enni, elfér).

Sajnos az adagolók nálunk igen rövid életűek. Sok ember koszos, zsíros kézzel nyúl hozzá és valahogy csak én érzem a családban a késztetést, hogy lemosogassam. Pár havonta azért így is cserélni kell. Mit lehetne tenni? Én ezt találtam ki. 

A pólóm második élete

Tegnap a zacskókról írtam. Annyira belelkesedtem, hogy gyártottam is egyet. 

Az ötlet nagyon jó, és egyszerűen elkészíthető. Varrógéppel 15 perc alatt meg is volt.

Az ötlet innen:  http://deliacreates.blogspot.com/2011/05/greeneasy-knit-produce-bag.html

A póló a szekrényből.

Zacskó

Mindent csomagolunk. Általában két-három burkolatot is le kell hántanunk egy termékről, mire felsejlik maga a vásárolt cucc. Vagy inkább pontosítok! A sok pénzért megvett érthetetlen mértékű csomagolás. Nejlon, karton, fólia… technika órán remek, mert mindenféle anyaggal megismertethetjük a gyerkőcöket, de valóban szükség van minderre?

És most csak arról beszélek, amit leveszünk a polcról. Hány dobozból, fóliából kell kisegíteni őket, mire oda érnek?

            Ez azért tudat alatt nevel! A tankönyveken ott a papír és a nejloncsomagolás(legalább is nálunk). Így a szép!…(pedig már a legtöbb tankönyv fedele dekoratív; az más kérdés, hogy mennyire tartós, így hátha összetartja egy évig a csomagolás). Ajándék szép papírban, majd szép zacskóban. Kell még példa?

            Mire használ a mi családunk zacskót?

·        Bevásárlás

·        Szemét

·        Kutyaalom felszedés, kidobás

·        Fagyasztóba tett zöldségek gyümölcsök

·        Tornacipők

Így ránézésre nem is olyan sok, öt (biztos van, amit kihagytam) de becsapós, mert ez nem darabra értendő!

Bevásárlás: A nagyobb bevásárlásokhoz vastag, erős zacskókat használok, némelyik évek óta használatban. Kisebb bevásárlásoknál pedig mindig van nálam néhány összecsukható. Úgy hiszem azzal, hogy évek óta nem veszek, és nem kérek a vásárlásaim során nejlonzacskókat, teszek azért, hogy ne károsítsam a környezetet. Tavaly viszont olvastam egy cikket arról, hogy a biológusok milyen veszélyesnek tartják az ilyen szatyrokat, mert elszaporodnak bennük a baktériumok, és több, igen káros hatással lehet szervezetünkre. Javasolják, hogy negyed évenként dobjuk ki őket. Ezt ti tudtátok? Mint a fogkefét? Vajon azokra is vonatkoztatni kell ezt a szabályt, akik időközönként bekerülnek a mosógépbe?

            A szemetet valamely vásárláskor kapott zacskóba gyűjtjük, de mivel, szerencsére, nekünk nincs abból sok, ezért édesanyámtól szoktam elhozni. Tudom, hogy lehetne esztétikusabb, szép fekete, nem áttetsző, de minek, ha így is van a családban egy csomó?

            A kutyaalommal hasonlóan, a már valahonnan bejött, füllel nem rendelkező zacskókba szedjük. Ebben kapjuk a kenyeret és a zöldséget meg még egy csomó minden mást, mert ez a szabály (Anyukám most már azokat is félre teszi nekünk).

            Úgy hiszem, hogy a Föld megbocsájtja azt a pár, valóban műanyag zacskót, amivel megpróbáljuk elszeparálni a tornacipőt a többi sportfelszereléstől. Habár, ahogy így írom, arra gondolok, esetleg meg lehetne próbálni anyagszatyrokkal, mert abban szellőzik, és nem "rohad be". De eléggé bent tartja-e a szagot? Ezt nem tudom. Utána kéne nézni.

            Na, és elértünk a mai lépésig. A fagyasztóba mindig zacskóban teszek el mindent. Miért? MEGSZOKÁS. Arra gondoltam, ha már az uzsonna dobozolása beválik, márpedig úgy tűnik, akkor megpróbálkozhatnánk ezzel a mirelitnél is. Szép téglalap alapú dobozokban könnyen be lehet majd rakni a zöldségeket, gyümölcsöket. Nem fog töredezni, fel lehet rá írni, mi van benne, nem fog szétszakadni.

            De nincs annyi doboz, amennyire szükségünk lehet. Venni nem akarok, mert pl. a fagyis dobozok nagy része jó lenne, amit kidobunk, pedig erre lettek kitalálva. Mi mától nem dobjuk ki őket! Ha te kidobnád, ne tedd! Add nekünk! Köszönjük. 

Az uzsonna

Na kezdjük!

„Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka!” Igyekszem nem felejteni, mert én is sokat akarok, de egyszerre nem megy. Ha minden napra csak egy kis változtatást teszek, teszünk, de azt onnantól kezdve nem egyszeri fellángolásként kezeljük hiszem, hogy többre jutunk.

Az uzsonna

Gyerekkoromban én is nap, mint nap kaptam uzsonnát, hogy a tanulás közötti szünetekben megegyem. Persze nem ettem meg. A szüleim egy idő után nem is raktak nekem, hisz :a szemétnek minek termeljünk. Nem mondtam, mert nem akartam, vagy talán mondtam, de nem volt foganatja, hogy szalvéta íze volt, mert átvette a csomagolás festékének, vagy ki tudja mijének az ízét. A lényeg, nem szerettem szalvéta ízű kenyeret enni. Inkább nem ettem.

Ezt akkor sem felejtettem el, amikor a fiaim iskolás korúak lettek. Igyekeztem olyan anyagba csomagolni a szendvicseket, aminek nem veszi át az ízét. Leginkább alufóliába. Se az étel nem veszi át a csomagolás „ízét”, se a táskában a könyvek és füzetek nem úsznak a kolbászszagban. De tudom, hogy olyan hulladék, amit nem tudunk újrahasznosítani, így most igyekszem olyan megoldást találni, ami a felvetett problémát is orvosolja, és kevésbé károsítja a környezetet.

Tudom, mindenki tudja, még én is, hogy az uzsonnás dobozokat már nagyon rég kitalálták. Mint tanító, aki iskolás korú gyerekek között mozog állítom, hogy nagyon kevés gyerek használja őket! De miért nem?  Hónapokig, akár évekig használható. Nem töredezik össze benne az étel….

Mi most elkezdjük! Havi egy guriga alufólia pipa. Maradhat a polcon.

Vajon a fiaim elfogadják majd? Nem zavarja őket, hogy kicsivel nagyobb helyet foglal a táskában? Eszükbe jut, hogy itthon kirakják? Esetleg el is öblítik?  Mennyi ideig bírják a dobozok két kamasz fiú melletti életet? Majd megmondom.   

Azt hiszem a fiaim egy ilyennek nagyon örülnének:

  Vagy egy ilyennek:

 http://www.moksha.hu/design/vidd-magaddal-nagy-uzsonnasdoboz-mustra/

 

De mit szóltok ehhez?

 

 http://www.pto.hu/post/1/1106 

És egy, itthon összetákolt, sajtkrémes dobozból. Nem szép, de a funkciót tökéletesen betölti, és nem a szemetesbe kerül. (Neki ez a második élete.)